Sportrekreáció Tételek. Szoc. Ped. Szak. I. évf. / I. félév 1.Tétel: A rekreáció eredete, fogalma, fajtái. A sportrekreáció eszközei. 2.Tétel: Az életmód meghatározása, összetevői. A lakosság egészségi állapotának és életmódjának összefüggései. 3.Tétel: A mozgásfejlődés fogalma, összetevői. A mozgáskészség kialakulásának folyamata 4.Tétel: Mozgásfejlődés az első gyermekkorban. 5.Tétel: Mozgásfejlődés a második gyermekkorban. 6.Tétel: Mozgásfejlődés a serdülőkorban. 7.Tétel: Az ifjúkor motorikus viszonyai. 8.Tétel: A felnőttkor és az időskor motorikus viszonyai: 9.Tétel: A motoros képességek felosztása. Érzékeny fázisok a motoros képességek fejlődésében 10.Tétel: Az állóképesség fogalma, fajtái. A fittségi állóképesség fejlesztése: 11.Tétel: Az erő fogalma, fajtái. A fittségi erő fejlesztése: 12.Tétel: A hajlékonyság edzése: 13.Tétel: A gyorsaság fogalma, fajtái, fejlesztése a fejlődés-érés korában: 14.Tétel: A koordinációs képességek szerepe a fittség megőrzésében. A mozgáskoordináció fejlesztése a fejlődés-érés korában: 15.Tétel: A fittségi edzés jellemzői: 16.Tétel: A biomechanikailag helyes testtartás jellemzése. A testtartásért felelős tónusos és fázisos izmok működése: 1.Tétel: A rekreáció eredete, fogalma, fajtái. A sportrekreáció eszközei. A rekreáció, mint pihenés az emberrel egyidejű. Mint a szabadidő része, azóta létezhet, amióta az embernek kellő szabadideje van, és azzal sajátjaként rendelkezik. Mint szórakozás minden társadalomban jelen van. Mindazonáltal a rekreáció csak akkor jelentkezik, amikor az ember életkörülményei drasztikusan megváltoznak /termelés, közlekedés gépesítése, ipari forradalom/. A rekreáció a 19. század utolsó évtizedében jelentkezik tudatos, szervezett formában Európában, és az Egyesült Államok nagyvárosaiban. Bevezetése, működtetése és létesítményekkel való ellátása tőkés érdekeltségek, egyházak és városi közigazgatási szervek kezdeményezése /parkok, játszóterek/. Rekreációs szervezetek jöttek létre, elméleti szakemberek megalkották az irodalmat is. A II. világháború után a népesség egészsége folyamatosan romlott. A fejlett országokban fittségi mozgalmak alakultak. Hazánk lakossága mozgásszegény, egészségtelen életmódot folytat. A rekreáció: pihenés és a szabadidő eltöltésének egy módja. Célja az egészség megőrzése a munkaképesség újra termelése, esetleg bővített újra termelése. Szinte mindennapos szükséglet. A szabadidősport, ha rendszeres, gyakori és optimálisan intenzív, rekreáció értékű. Fajtái: 1. Pihenés: - tétlen pihenés, szemlélődés - olvasás, zenehallgatás, TV, rádió - színház, koncert, opera, mozi 2. Kreatív szabadidőtöltés: - szellemi: Továbbtanulás, versírás - művészi: muzsikálás, színjátszás - technikai: modellezés, barkácsolás - fizikai-művészeti-technikai: kertészkedés, tánc, számítástechnika, állattartás 3. Fizikai rekreáció: - nem kötelességszerű fizikai munka - horgászás, vadászat - kondicionálás - sportágtanulás, gyakorlás - versenyzés A sportrekreáció a fizikai rekreáció része. Az edzés mellett élmény, szórakozás, társaság. Kialakult rendszere, irodalma, létesítményei, elmélete teljesítményelvű. Ágai - eszközei: - hagyományos versenysportok - gimnasztika: önálló terület - testépítés /kondicionálás/ - relaxáció - természetjárás, turizmus /gyalogtúra, sítúra/ - sportüdülés /napközis tábor/ - sporttanfolyamok /szakember megszervezésével/ Kiemelten értékes sportágak: Life-time sportágak /életen át űzhető sportágak/: úszás, evezés, futás, kerékpározás, sífutás, turisztika, aerobik, lovaglás, tekézés, gimnasztika, golfozás. Ciklikus sportágak /állandóan ismétlődő mozgás/: kerékpározás, sífutás, korcsolyázás, evezés, görkorcsolyázás, gyaloglás. Szív és keringési rendszert folyamatosan edzi, terheli ! Természeti sportok, különösen a télisportok. 2.Tétel: Az életmód meghatározása, összetevői. A lakosság egészségi állapotának és életmódjának összefüggései. Az életmód az emberek olyan tevékenységi-magatartási rendszere, amelyet több-kevesebb tudatossággal életük fenntartására, különböző szintű szükségleteik kielégítésére szerveznek. Az emberi tevékenység olyan vonásait fejezi ki az életmód, amelyek a mindennapi életben rendszeresen megnyilatkoznak. Leginkább előfordul a munka. A munka jellege, tartalma, időtartama, környezete megítélése eredményessége külön-külön és együtt is hatnak az életmód és a szabadidőtöltés alakulására. A szabadidőtöltés az életmód függvénye. A szabadidő: a munkajellegű elfoglaltságon túli, olyan idő, amellyel az ember szabadon tetszése szerint bánhat, amely a munkahelyi, családi, társadalmi kötelezettségek után szabadon áll az ember rendelkezésére. Az az idő, amely alatt az ember megvalósíthatja saját kedvteléseit, de amelyet teljesen fölösleges dolgokkal is eltölthet. A rekreáció az életmód része. A helyes életmódra nevelés helyszíne a család és az iskola. A szabadidőtöltés differenciálódik a foglalkozás, a munkahely jellege, települési viszonyok, az életmód civilizációs feltételei, az életkor, az iskolai végzettség, műveltség, a család körülményei, létszáma, összetétele szerint. A szabadidő kikapcsolódásra szolgál. A rekreáció során kifejtett fizikai aktivitás terjedelme igen tág, formája és sokfélesége révén. A rekreációs aktivitás Dumazeider szerint: fizikai tevékenység, praktikus, manuális tevékenység, kulturális, művészeti tevékenység, intellektuális tevékenység, szociális kapcsolatok létesítése és fenntartása. A csoportosításban a fizikai tevékenység az, amelyet sportrekreációnak nevezünk. Jelentősége a szabadidő struktúrájában az ipari társadalom fejlődésével párhuzamosan nő. Fizikai kondíció megtartása, ill. fejlesztése, a természetes mozgásigény kielégítése, mozgáshiány kompenzálása, egészséges életritmus kialakítása, fáradtságérzés leküzdése, örömszerzés, a játékigény kielégítésére szolgál. Hozzájárul a társadalmi élet kiszélesedéséhez, kapcsolatokat, barátságokat épít, hat az ember morális és jellembeli tulajdonságaira, nemes szórakozást nyújt. A munkahely döntő, meghatározó szerepet játszik a rekreációs szokások kialakításában. A foglalkozás jellege is befolyásoló hatású. A települési viszonyok erőteljesen hatnak arra, hogy a rekreáció szükségletként jelentkezik, s ha igen, milyen tartalommal. A lakás, mint az életmód elemének egyik meghatározója, fontos szempontja a rekreációnak. Behatárolja az élet- és mozgáslehetőségeket. Az iskolázottság műveltség nagy hatással van a szabadidőtöltés milyenségére. Sportmozgalmunk, testkultúránk alapjait történelmünk nagyjai építették: Széchenyi, Wesselényi, Kossuth, Eötvös József. Az életkor is összetetten jelentkező tényező. A rekreációs tevékenység szervezésekor gyakori és nehéz megoldható feladat a különböző életkorúak együttes csoportos foglalkoztatása. A rekreációt meghatározó tényezők sorában fontos a ráfordított idő. A hazai lakosság életmódjának és egészségének eddigi legalaposabb vizsgálata az Országos Kardiológiai Intézet „szívbetegségek megelőzési program" keretében folyt '80-85 között. A lakosság fizikai aktivitása: Az aktív korú népesség több mint háromnegyede semmilyen formában sem sportol. Közöttük magasabb arányban vannak a nők, a 40 éven felüliek és az alacsonyabb iskolai végzettségűek. A sportoló férfiak kedvence a labdajáték, a nők a vízi sportokat, atlétikát, gimnasztikát kedvelik. Az egyes sportágakban való részvétel függ az életkortól, jövedelmi viszonyoktól, iskolai végzettségtől, foglalkozástól. Vizsgálták a kirándulási szokásokat is. A rendszeres kirándulók között több a férfi, műveltebbek, magasabb iskolai végzettségűek, magasabb jövedelműek. A lakosság egészségügyi és kockázati tényezőkkel kapcsolatos ismeretei: A lakosság általános egészségügyi ismeretei magasabbak, mint a speciális kockázati tényezőkkel kapcsolatos ismeretek. Az általános ismeretekben a nők, a speciális ismeretekben a férfiak a jobbak. A fiatalok pontszámai magasabbak. Kiemelkedően az értelmiségiek vezetnek. Figyelemre méltó, hogy az egészséges életmódról való tájékozottságuk elsősorban a tömegkommunikációs eszközökből és nem az iskolai tanulmányaikból származik. 3.Tétel: A mozgásfejlődés fogalma, összetevői. A mozgáskészség kialakulásának folyamata A fejlődés fogalmát az antik filozófusoktól származtatjuk. A fejlődés olyan változás, amely valami új keletkezését, új magasabb minőség létrejöttét eredményezi, úgy, hogy a mennyiségi változások ugrásszerű minőségi változásba mennek át. Kulcsfogalma a növekedés és a fejlődés. A növekedés mennyisége, a fejlődés viszont minőségi változások sora. Alaptétel, hogy a mozgásfejlődést úgy fogjuk föl, mint az emberi fejlődés részterületét. A mozgásfejlődés: az egyén motoros képességeinek, továbbá mozgásformáinak és mozgáskészségeinek individuális fejlődése a születéstől a haláláig. A mozgásfejlődés átfogja az ember sokrétű mozgásformáinak és mozgáskészségeinek /kúszás, mászás, járás, futás, ugrás, dobás, elkapás, ütés, rúgás/ egyéni fejlődését, valamint a kondicionális képességek /erő, gyorsaság, állóképesség/ ill. a koordinációs képességek /téri tájékozódás, ritmus, egyensúlyozó/ kialakulását. Az ember motorikus fejlődéséhez tartoznak azok a differenciált és összetett mozgásformák is, amelyek a sportbeli képzés folyamán vagy a hivatással összefüggő motoros tevékenység kapcsán alakulnak ki. Motoros képességek: 1. Kondicionális képességek: - erő (maximális, állóképességi, gyorsaság) - gyorsaság (mozgás, reakció, mozdulat, állóképesség, gyorsasági erő) - állóképesség (rövid, közép és hosszú idejű, gyorsasági, erőállóképesség) 2. Koordinációs képességek: - egyensúlyozás képessége - téri tájékozódó képesség - ritmusképesség - reakcióképesség - mozgásérzékelés - gyorsasági és állóképességi koordináció 3. Hajlékonyság, mozgékonyság: - passzív és aktív A mozgásfejlődés összetevői: Születéssel hozzuk magunkkal: - genetikai potenciál - strukturális sajátosságok /alkati kérdések/ - a fejlődés örökletes elemei - reflexek és elemi mozgásminták Szerzünk /neveléssel/: - mozgástapasztalatok - edzés ingerek /száma, minősége; más-más/ - természeti környezet - társadalmi környezet A fejlődés mennyiségi és minőségi jellemzőinek leírására különböző modellek jöttek létre. A leggyakrabban használt modell a fázismodell. Lényege, hogy a fejlődést meghatározott szakaszokra, fázisokra osztja. A strukturális modell megalkotói abból indultak ki, hogy a képességek egy sajátos szerkezetet alkotnak. Ezt a szerkezetet képességstruktúrának hívjuk. A fejlődés során ez a szerkezet megváltozik, átalakul. Tapasztalatok arra utalnak, hogy a nemekre jellemző különbségek a mozgásfejlődésben egyazon modell alapján nem írhatók le. A fázis és a strukturális modell mellett a differenciációs modell alkalmazása a megfelelő módszer. A mozgáskészség kialakulásának folyamatát több szakember vizsgálta. Kresztovnyikov szerint a mozgáskészség: - generalizáció - koncentráció - stabilizáció szakaszán keresztül alakul ki. Generalizációs szakasz: A mozgásra vonatkozó ismeretek felfogásától az első sikeres végrehajtásig tart. Ez a tájékozottság szakasza. Koncentrációs szakasz: Az első sikeres végrehajtástól a mozgásjártasság kialakulásáig tart Stabilizációs szakasz: A mozgásjártasság kialakulásától a mozgáskészség kialakulásáig tart. A mozgáskészség kisgyermekkortól fejleszthető tulajdonság, főként a járás, futás, ugrás, dobás, mászás, úszás, kerékpározás. Erre épülnek a sport-mozgáskészségek. A mozgáskészség kialakulása, az egyes szakaszok tartalma, ideje függ: - az általános testi előképzettségtől - a mozgékonyságtól, kiegyensúlyozottságtól - életkortól - a gyakorlás körülményétől - a gyakorlást irányító felkészültségétől, személyiségétől A mozgáskészségek kialakításakor a testgyakorlatok oktatását úgy kell megtervezni, hogy az egyes gyakorlatok elsajátítása pozitívan hasson egymásra. Ezt a jelenséget pozitív transzfernek nevezzük. Lényege, hogy a szerkezetileg hasonló mozgás segíti, gyorsítja és megkönnyíti a másik elsajátítását. Ennek ellenkezője a negatív transzfer akkor jelentkezik, ha szerkezetileg hasonló, de egy lényeges ponton eltérő mozgás gyakorlása követi egymást. A negatív transzfer tudatos ütemtervkészítéssel kiküszöbölhető. A bilateriális transzfer lényege, hogy az egyik oldali végtaggal történő gyakorlás segíti a másik végtaggal történő elsajátítást és a jobb eredmény elérését. 4.Tétel: Mozgásfejlődés az első gyermekkorban. Az első gyermekkorban lévő 4-7 éves gyermek mozgásfejlődése a megtanult tökéletesedése és az első mozgáskombinációk megjelenése a jellemző. A fejlődés 3 fő irányt követ. Megnyilvánul a teljesítmény javulásában, a mozgásvégrehajtás minőségében, pontosságában és az ismert mozgások kombinációjában. Ilyen kombináció lehet, pl. a járás mászással összekapcsolva a tolással és hordással, járás és futás összekötése a labda magasra dobásával, később elkapásával vagy járás, futás és szökkenés válogatva. 6-7 éves korban már olyan kombinációt is végre tudnak hajtani, amely 3-5 különböző elemeket tartalmaz. Ezek azonban csak egymás utáni, egymást követő kombinációk lehetnek. A kondicionális képességek közül az idegrendszeri érést kísérő mozgás és mozdulatgyorsaság, valamint a testnagysággal arányos állóképesség fejlődésében lehet számottevő előrelépést felismerni. A koordinációs képességek közül a motorikus tanulás a mozgásvezérlés és szabályozás, ezen belül pedig az egyensúlyozás fejlődése kifejezett. A kondicionális és koordinációs képességek színvonala a viszonylag gyors lehetőségbővülés ellenére is elmarad az optimálistól, ha a kisgyermek nem részesül kellő színvonalú, és mennyiségű testnevelésben. A fiúkra jellemző a teljesítményre törekvés a játékokban és a versenyben. A lányok viszont a közepes intenzitású mozgásokat kedvelik. Az első gyermekkor a mozgásfejlődés szempontjából nem egységes időszak. A 3-4 évesekre még jellemző a kisgyermek mozgásának sajátossága, nagyobb változás 5-6 éves korban következik be. A mászás a legkedveltebb és a legtöbbet gyakorolt mozgásforma. A járás továbbfejlődésében számottevő előrelépés csak 5 éves kor után állapítható meg. A jól koordinált járás a 4 éves gyermek felére, a 7 évesek 3/4-re jellemző. Az elő gyermekkor végére a járás egyéni lesz, és az ifjúkorig stabil marad. A futás fejlődése a lépéshossz növekedésével és a lépésfrekvencia csökkenésével megy végbe. A futóteljesítmény jelentősen javul. A jól koordinált futás 4 éves korú gyermekek 30%-ára, 5 éves 70- 75%-ára, a 6-7 éves gyermekek 90%-ára jellemző. Az ugrás csak akkor fejlődik megfelelően, ebben az életkorban, ha a gyermek kellő gyakoroltatásban vesz részt, elsősorban 5-6 éveseknél. A dobás formája, technikájának fejlődése 4 éves korban csak kis mértékben változik. Uralkodó az egykezes felsődobás. 5 éves korban megindul a fiúk dobásfejlődése, a lányoknál elmarad. A dobáshoz szorosan kapcsolódó elkapás fejlődésében a 3 éves kort követően figyelhető meg javulás. Továbbfejlődés az első gyermekkorban a húzás, tolás, függeszkedés, forgás, gurulás, hordás és az egyensúlyozás. A rendszeres edzésben lévő gyerek képes elsajátítani a korcsolyázás, úszás, sízés alaptechnikáját, és a torna akrobatikus elemeit. A szülői házban vagy az oktatási intézményekben biztosítani kell, hogy sokoldalú és kellő ideig tartó mozgást végezhessenek a gyermekek. 6-7 éves kortól mozgáskombinációk gyakorolhatók. Ennek az életszakasznak a vége felé a gyermek már közel kerül a sportbeli felkészülés kezdetéhez, az általános alapozó szakaszhoz. Az edzéseken azonban kerülni kell minden egyoldalúságot. 5.Tétel: Mozgásfejlődés a második gyermekkorban. Második gyermekkor /8-11;12 év/. Ez az életkori periódus a serdülésig tart, lányoknál általában 11-12 éves, a fiúknál 12-13 éves korig. Fő jellemzője a nemek közötti testalkati és fiziológiai és motorikus különbségek nőnek. Mozgásfejlődés szempontjából ez az időszak sem egységes. Első felében a gyerek állandóan mozogna, de kevésbé jellemző a teljesítményre törekvés. Ez csak a korszak végére alakul ki minden gyereknél. Jelentékenyen javul a motorikus tanulási képesség. Főleg a mozgás ritmusa javul. A megtanult mozgások az úszás, atlétika, sportjátékok, küzdősportok alapvető mozgásformái, és ezek elemkombinációi lehetnek. A mozgástanulási képesség gyors fejlődése mellett kialakulnak az alapvető mozgásformákból a sajátos sportági technikák /vágtafutás, magas és távolugrás, távolba és célba dobás/. Megfelelő bemutatás és utasítás alapján a gyerek felismeri a mozgás vezető mozzanatait. A mozgásgyorsaság és állóképesség jelentékenyen fejlődik, az izületi mozgékonyság pedig nagy egyéni eltéréseket mutat. Még nincs itt az ideje az erő fejlesztésének. Jelentékeny viszont a javulás a mozgásszabályozásban és az ismert mozgások variálásában. Az időszak második felében is jellemző a mozgás-tanulási képesség, amely ebben az életkorban a tanulási kedvből és már a teljesítmény késztetés magas színvonalából ered. Tovább fejlődik a gyorsaság és a gyorsasági erő. Fokozódik a nemek közti teljesítménykülönbség /pl. távoldobás/. A lányok állóképességi teljesítményei pedig nemcsak alatta maradnak a fiúkénak, hanem az életkor előrehaladtával a különbség egyre nagyobb lesz. Ez az életszakasz a mozgásfejlődés első csúcsidőszaka, a mozgástanulásra, mozgástanításra egyik legkedvezőbb periódus a gyermekkorban. Futás: 6-7 éves közepes tempóban, jól koordinált, laza, harmonikus, maximális sebességnél azonban a mozgás görcsössé, merevvé válik. A korszak kezdetén a futás fő jellemzői: egyenes törzstartás kis előredőléssel, sarkon történő talajfogás, talpon való átgördülés, kis lépéshossz, szűk karmozgás. 8-10 éves korra ezek megváltoznak: a gyermekek jobban előre dőlnek, kifejezettebb lesz az ellépés, hajlítottabb a kar. Az időszak második felében a futás minőségi jellemzői tovább javulnak. Ugrás: szívesen gyakorolják a gyermekek a második gyermekkor kezdetén, de távolról sem olyan gyakran, mint a futást. Leggyakrabban a távolugrás „guggoló" ill. a magasugrás „átlépő" technikájával találkozunk. 9-10 éves korra megfelelő gyakorlással jelentős fejlődés érhető el. Dobás fejlődése, mind a technikáé nagymértékben függ a gyakorlottságtól, a gyakorlási lehetőségektől. Nemcsak a nemek közti, hanem az egyének közti fejlődési különbség is megfigyelhető. Dobások fejlődésében a második időszakban kevés változás történik. Eltérés a fiúk és a lányok között jelentős. A gyermekek harmonikus testi és motorikus fejlődése csak a kondicionális és a koordinációs képességek sokoldalú fejlesztésével érhető el. Továbbra is gondoskodni kell a gyermek mozgásigényének lehető legteljesebb kielégítéséről. Az iskolakezdés idején ez különösen fontos, mert a gyermeknél előforduló rendellenes magatartás többnyire azzal magyarázható, hogy mozgásigényüket kevéssé vették figyelembe. 2.-3. osztálytól kezdődően a gyermek mozgásfejlődése már lehetővé teszi a sportbeli felkészülés megkezdését. Elsősorban technikai alapelemek gyakorolhatók. Sportjátékokban emellett az alapfokú taktikai magatartásmódok is gyakorolhatók. Kerülni kell azonban minden egyoldalúságot. A mozgások fejlődésében 3 fázis különíthető el, amelyek mentén a változások leírhatók: - bevezető fázis - elemi fázis - érett fázis. Futás: Bevezető fázis: Mindkét láb merev, lépések egyenlőtlenek. Karlendítés szintén merev, a két könyök különböző fokban hajlított, karmozgás terjedelme szűk. Elemi fázis: nő a lépéshossz. Könyök az előző fázishoz képest hajlítottabb, lendítés még behatárolt. Érett fázis: lendítő láb gyorsan lendül előre. Könyökök egyformán, közel 90 fikban hajlítottak. Ugrás: Bevezető fázis: előkészítő lelapulás kisfokú és korlátozott. Az elugrás nem páros lábbal történik. Csípő, térd, boka nem nyúlik ki teljesen. Törzs függőlegesen tartott. Leérkezés nem mindig páros lábra történik. Elemi fázis: előkészítő lelapulás mélyebb, csípő, térd, boka jobban kinyúlik. Elugrás páros lábról történik. Leérkezés páros lábra történik. Érett fázis: előkészítő lelapulás mély, törzs előredől; csípő, térd, boka teljesen kinyúlik Dobás: Bevezető fázis: hajító mozgást a könyök vezeti, elengedéskor az ujjak széttárulnak. A kar a labda elengedése után lefelé mozog. A törzs függőleges, elfordulás kisfokú. Lábfejek előremutatnak, mozdulatlanok. Elemi fázis: dobást a csukló fejezi be. Előkészítő fázisban a törzs elfordul a dobókar irányába. Érett fázis: kar hátra lendül, könyökben hajlítva és megfeszülve mozog előre. Labda elengedése után az ujjak zárva maradnak. A dobás előkészítő fázisában a törzs határozottan elfordul. Testsúly a hátul lévő lábon. Amint a törzs elfordul, a testsúly áttevődik a dobókarral ellentétes lábra. 6.Tétel: Mozgásfejlődés a serdülőkorban. Serdülő kor: lányoknál 12-15 ; fiúknál 13-16 év. A serdülésnek nevezett sajátos biológiai érés határnapjának az első menstruációt ill. az első spontán magömlést tekintjük. Kezdetének és végének időpontja és lefolyása számottevő egyéni különbséget mutat. Megváltoznak a testméretek, a testarányok és velük együtt a mozgás biomechanikai feltételei is. Így egyes motorikus teljesítményekben átmeneti visszaesés vagy stagnálás tapasztalható. Más képességek terén /erő, állóképesség/ jelentős teljesítményfejlődés indul meg. Kondicionális képességek belső összefüggésrendszere is megváltozik. Ezt az átalakulást a rendszeres edzés tovább módosíthatja. A serdülés alapvetően különböző befolyást gyakorol a motorikus teljesítményre a fiúknál és a lányoknál. A fiúknál a fejlődés gyorsulását, a lányoknál a lassulását eredményezi. A serdülés időszakában a fiatalok motorikus magatartásában két jellemző vonás ismerhető fel: a teljesítménykésztetés alacsony szintje, és a teljesítmények növekvő individualitása, egyéni beállítottság és érdeklődés alapján. Több szerző /Homburger 1923; Möckelmann 1961/ ezt a periódust krízis időszakként, a korábbi motorikus profil széteséseként értelmezi. Meinel /1977/ hangsúlyozza, hogy szó sincs szétesésről. A jelenség a motorikus képességek és készségek átstrukturálódása, amely normális eleme a mozgásfejlődésnek. A rendszeres sportolóknál ez az átstrukturálódás rendszerint feltűnés nélkül megy végbe. Az edzetleneknél azonban jól körül írható jelei vannak: - nehézkesség a mozgások végrehajtásában. A gyermekkori fáradhatatlanság és könnyedség hiánya. - korlátozott motorikus irányító képesség. Visszatérő mellékmozgások, merev, görcsös végrehajtás - csökkent motorikus tanulás, átállító és alkalmazkodó képesség Ezek egyrészt a hirtelen hossznövekedéssel, lányoknál a nagy súlygyarapodással magyarázhatók. Háttérben az endokrin változások, és az idegrendszer fokozott szenzibilitása áll. A rendszeresen nem sportolók, amennyiben kellő motivációval rendelkeznek, önmaguk is megtalálják a mozgáslehetőségeket. Pszichés változások lezajlásáig sok türelemre, bíztatásra és észérvekre van szükség. 7.Tétel: Az ifjúkor motorikus viszonyai. Az érési időszak második fázisa a teljes érésig, lányoknál 16-20, a fiúknál 17-21 éves korig tart. A mozgásfejlődés fő ismérvei a stabilizálódás, a kifejezett nemi különbségekből adódó differenciálódás és az egyénre jellemző mozgásaktivitás. A stabilizálódás azt jelenti, hogy a mozgással szembeni visszafogottság, a teljesítménnyel szembeni tartózkodás megszűnik. A motorikus magatartás újra állandó és kiegyensúlyozott lesz. A nemi differenciálódás abban nyilvánul meg, hogy az ismét helyreálló teljesítménykésztetés elsősorban a fiúkra vonatkozik. Ők a férfias sportágakat, míg a lányok a kevésbé megterhelő és ügyességet kívánó sportágakat részesítik előnyben. Az egyénre jellemző mozgásaktivitás elsősorban annak terjedelmében nyilvánul meg. Ez kapcsolatban van az egyén teherbíró-képességével, az érdeklődés mélységével és az egyéni érvényesülésből származó motivációval is. A szabadon választott tevékenységformák fontos motivációt jelentenek a motoros aktivitásban. A motorikus tulajdonságokat az élet során mindvégig jelentősen befolyásolja az életmód, az ingerszegény vagy ingergazdag környezet, de az egyén végleges testalkata is. A teljes érettség elérésével a motorikus fejlettség, a képességek színvonala eléri a populációra jellemző felnőttkori szintet, amely azonban csak megfelelő fizikai aktivitás mellett tartható fenn hosszú ideig. Felnőtt korban fontos variációs tényező az optimális testtömeg. A túlzott mértékben felhalmozódó zsír azonban nemcsak közvetlenül hat a motorikus funkciókra, hanem befolyással van az életvitelre is. Az inaktivitás pedig szerepet játszik egyes betegségek kialakulásában. 8.Tétel: A felnőttkor és az időskor motorikus viszonyai: A felnőtt kor 21-55/60 éves kor, az idős kor 56/61-74 éves kor. A felnőtt kor több szakaszra oszlik. Az első 21-22 éves kortól a 35 éves korig terjed. Jellemzője a motorium egyéni vonásainak végleges kialakulása. Ilyen pl. a motorikus aktivitás mértéke, az egyéni mozgástempó és mozgásterjedelem. A férfiak mozdulatai többnyire takarékosabbak, nyugodtabbak, gazdaságosabbak. A nők mozgásai puhábbak, változatosabbak és kifejezőbbek. A nők és a férfiak közötti teljesítménykülönbség a kondicionális képességekben /erő, állóképesség/ egyre kifejezettebb. Nincs különbség azonban a nemek között a koordinációs képességekben. A sportolóknál ez a periódus a sport motorikus csúcsteljesítmény időszaka, még akkor is, ha a csúcsteljesítmény az ezt megelőző életszakaszban is gyakori. A felnőttkor második szakasza a 35-55/60 éves kor közötti szakaszt öleli fel. Ez az ember leginkább alkotóképes időszaka. A foglalkozással kapcsolatos mozgásokat a felnőttek nagy biztonsággal uralják. Ezeknek a mozgásoknak az individuális karaktere igen stabil, a mozdulatok célszerűek és takarékosak. Az időszak utolsó harmadában nőknél 45, a férfiaknál az 50 éves kor körül megkezdődik a kondicionális képességek visszafejlődése. Ez elsősorban az edzetlenekre vonatkozik, de a hanyatlás náluk sem érinti a munkával kapcsolatos mozgásokat. Az edzettek még szinten tudják tartani képességeik többségét. Az életkor előrehaladtával a leépülés tovább tart, és már érinti a koordinációs képességeket is, ill. kiterjed a munkával kapcsolatos mozgásokra is. A férfiaknál a maximális erő még szinten marad. Kétségtelen azonban, hogy ez erősen foglalkozásfüggő. Az érett kor és az időskor határán 55/60 és 75 év kőzött jellemző a motorikus teljesítőképesség növekvő variabilitása. Ezt a foglalkozás, az életmód, az egészségi állapot befolyásolja. Fontos tényező a testedzés módja és terjedelme. Az aggkort a 75 éves kor utáni szakaszt a kifejezett motorikus leépülés jellemzi. Mindennapi egyszerű mozgások végrehajtása is lassú, kimért, visszafogott. A motorium öregedési jelenségei elkerülhetetlen folyamatok. Az időskorban rendszeresen sportolók példája mutatja, hogy ezek késleltethetők, ill. csökkenthetők. A felnőttkor motorikus és teljesítményviszonyaira vonatkozóan az alábbiak összegezhetők: - a maximális fizikai munkavégző képesség csúcsa a nőknél 22-25, a férfiaknál 2528 éves kor között van - a kondicionális képességek /erő, gyorsaság, állóképesség/ szintentartásához rendszeres fizikai aktivitásra van szükség. - az egyének között a motorikus teljesítményekben igen nagy a különbség, melyet az életvitel, az életkörülmények és az alkati sajátosságok befolyásolnak - a fizikai teljesítményben megfigyelhető nemi különbségek a 20 és az 50 éves kor között a legnagyobbak - az életkor erős hatással van az erőre és az élettani reakciókra - az edzés késlelteti néhány öregedési folyamat megjelenését. 9.Tétel: A motoros képességek felosztása. Érzékeny fázisok a motoros képességek fejlődésében A motoros képességek felosztása: 1. kondicionális képességek 2. koordinációs képességek 3. hajlékonyság 1. Kondicionális képességek: a motoros képességek azon csoportja, amelyet főként energetikai tényezők határoznak meg. Ide tartozik az erő, a gyorsaság és az állóképesség. A köztük fennálló összefüggés és kölcsönhatás alapján vezethetők le olyan motoros képességek, mint a gyorsasági erő, a gyorsasági állóképesség és az állóképességi erő. - Erőfejlődés: az a kondicionális képesség, mely külső és belső ellenállások leküzdését teszi lehetővé. Nagysága függ az izomtömegtől és összehúzódó képességétől, az akaraterőtől. Korfüggő. A férfi ereje maximumát 20-30 év között éri el. Ezt követően az erő lassan csökken. Lányoknál is 20-30 év között van a maximum. Erőcsökkenés 30-60 év között egyenletes. Megkülönböztetünk: ? maximális erő: a legnagyobb erőkifejtés amire az egyén képes. ? gyorsasági erő: az ideg-izomrendszer olyan képessége, amely viszonylag nagy ellenállást, igen nagy gyorsaságú izomösszehúzódással győz le. ? Állóképességi erő: az izomzat fáradással szembeni ellenállóképessége hosszantartó, viszonylag nagy ellenállású erőkifejtésnél. - Gyorsaság: lehetővé teszi, hogy különböző cselekvéseket célszerűen, a lehető legrövidebb idő alatt elvégezzük. Fajtái: ? reakciógyorsaság (reakció idő) ? mozdulatgyorsaság: meghatározott mozdulat sebessége ? mozgásgyorsaság: időegységre eső mozgásgyakoriság a ciklikus mozgásokban. Függ: a gondolkodás gyorsaságától, az izmok ingerlékenységétől és összehúzódó képességétől, akaraterőtől. A mozgásgyorsaság fejlődése nem egyenletes, hanem életkor és nem szerint különböző sebességű szakaszok váltják egymást. A mozgásgyorsaság és a reagálás gyorsasága különböző módon változik. Az előbbiben a lányok, az utóbbiban a fiúk érik el hamarabb fiatal felnőttkori fejlettségüket. A pubertásban nem figyelhető meg visszaesés. - Állóképesség: azokban a folyamatoknak az összessége, amelyek a nagy fizikai megterheléseknél a szervezet biológiai egyensúlyát hosszú időre biztosítják. Függ: a mozgatórendszer minőségétől, pszichés tényezőktől, a szervezet normális működési feltételeinek fenntartásától. Fajtái: ? erő állóképesség: az izomzat fáradással szembeni ellenállóképessége hosszantartó, viszonylag nagy ellenállású erőkifejtésnél ? gyorsasági állóképesség: az egyén olyan tulajdonsága, amellyel képes maximális gyorsasággal viszonylag hosszantartó ill. ismételt izomtevékenységre. ? rövid - közepes - hosszú idejű állóképesség Szintjét általában a 12 perces futás teszttel határozzák meg. 2. Koordinációs képességek: a motoros képességek azon csoportját alkotják, amelynek jellegzetes elemét a szabályozási folyamatok képviselik. A koordinációs képességek a mozgástevékenység szabályozási és vezérlési folyamatai által meghatározott mozgástulajdonságok. Ilyen a téri tájékozódási képesség, egyensúlyozó képesség, ritmusképesség, reakcióképesség, mozgásérzékelés, gyorsasági és állóképességi koordináció. A koordinációs képességek fejlődésnek intenzív szakasza megelőzi a nemi érést. 3. Hajlékonyság: olyan motoros képesség, melynek segítségével mozgásainkat nagy mozgásterjedelemmel tudjuk végrehajtani, erőkifejtés feltételezésével. Függ: mozgásban érintett izom erejétől, nyújthatóságától, ellazulási képességétől. Fajtái: - aktív hajlékonyság - passzív hajlékonyság Érzékeny fázisok a kondicionális és koordinációs képességek fejlődésében: Minden olyan szakasz, amelyben a motorikus képességek fejlődésre lökésszerű, érzékeny fázisnak tekinthető. Jellemző, hogy az edzésterhelés ezekben a periódusokban nagyobb teljesítményjavulást eredményez. A hazai vizsgálati eredmények alapján: - izomerő fejlődésének szenzitív fázisa a fiúknál 11-16, a lányoknál 11-13 éves kor között van. Ezen belül a kritikus fázis a nemi érést követő időszakra esik. - gyorsasági erőnél: két szenzibilis fázis figyelhető meg a 3-7 éves kor közöttit a koordinációs, serdülőkorit pedig a gyorsasági erő okozza. A második fázis egyben a kritikus periódus is. - Aerob állóképesség: óvodáskortól a serdülésig tart. Kritikus fázisa 10-12 év között lehet. 10.Tétel: Az állóképesség fogalma, fajtái. A fittségi állóképesség fejlesztése: Az állóképesség az a motoros képesség, amely segítségével hosszú ideig tudjuk végezni a sporttevékenységet a fáradtság jelei nélkül. Felosztását leggyakrabban az energianyerés módja szerint végzik. Színvonalát és fejlődését az oxigénfelvevő képesség ill. a munkavégző képesség szintjével, valamint adott időtartam alatt megtett távolsággal vagy adott táv megtételének idejével jellemzik. Állóképesség fajtái: - rövid idejű állóképesség /12-15 perces futás/ - közepes idejű állóképesség - hosszú idejű állóképesség /maraton/ - gyorsasági állóképesség /400-800 m-nél már érvényes/ - erőállóképesség Energetikai háttér szempontjából az állóképesség lehet: aerob, és anaerob. A keringési és légzési rendszer teljesítőképességének legfontosabb jellemzője a percenkénti oxigénfelvevő képesség. Ennek legnagyobb értékét a lányok 14-16, a fiúk 18-20 éves korukban érik el. Grosser /1986/ szerint a fejlődési csúcs a pubertásra tehető. Az aerobbal ellentétben az anaerob teljesítőképesség a gyermekkorban kevésbé fejlett. A fejlődési csúcs a serdülés után várható. Az aerob állóképesség szintjét leggyakrabban a 12 perces futásteszttel határozzák meg: A fiúk teljesítménye egyenes vonalban változik 4-18 éves kor között. A lányoknál ez a változás 13 éves korig tart, ezt követően stabilizálódik. Annak ellenére, hogy az oxigénfelvevő és munkavégző képesség ekkor még nem éri el a maximumát. Ez az edzetlenség eredménye. A fejlődés legintenzívebb szakasza mindkét nemnél 7-10 éves kor közé esik. 25-30 éves kor elérésével az addig állandó szinten mozgó aerob kapacitás lassú ütemben folyamatosan csökken. 65 éves kor után fokozott visszaeséssel kell számolni. Kétségtelen, hogy a légzés-keringési állapota igen nagy mértékben függ az életviteltől, a rendszeres fizikai aktivitástól. Az anaerob állóképesség közvetett becslésére „40 másodperces futás"-tesztet dolgoztak ki. Az állóképesség feslődésére vonatkozó meghatározások: - Az állóképesség élettani hátterét alkotó oxigénfelvevő képesség az érett kor kezdetéig fokozatosan fejlődik és viszonylag hosszú ideig megmarad. - A motoros állóképességi próbán nyújtott teljesítmény ezzel csak a fiúknál tart lépést. A lányoknál a serdülést követően stagnál. - Az anaerob állóképesség korfüggése a gyorsaság fejlődésmenetéhez áll közel, különösen a lányoknál. - Az iskolások igen jelentős terheléseket képesek elviselni. Az állóképességi terhelés nemcsak szükséglet, hanem lehetőség a légzési és keringési funkciók fejlesztéséhez. A fittségi állóképesség fejlesztése: meghatározó az egészség és fittségi edzésben. Módszerei: - intervallumos módszer /anaerob, versenyspot/: egy bizonyos távot Többszöri ismétléssel. - tartós módszer: tartós, folyamatos módszer. Aerob állóképességet edzi. Az állóképesség edzés célja, hogy az izomanyagcserét kedvezően befolyásolja, javítja a szív keringési rendszer teljesítményét. Kardiorespiratorikus állóképességre /szív és keringési/ Hat: - evezés, kosárlabdázás, kézilabdázás, kerékpározás, sí lesiklás Fokozottan hat: - úszás, gyaloglás, korcsolyázás Igen erősen hat: - ugrókötelezés Az állóképességi edzés hatása a szervezetre: - szív megnagyobbodás, pulzusszám csökkenése - megnő a maximális oxigénfelvétel: gazdaságosabbá válik a légzés - izomanyag cserét kedvezően befolyásolja - jobb az izomzatban az oxigén felhasználás 11.Tétel: Az erő fogalma, fajtái. A fittségi erő fejlesztése: Az izomerőn a külsőerők és a mozgás közben fellépő belsőerők, ellenállások legyőzésének a képességét értjük. Az erő kondicionális képesség, a legalapvetőbb fizikai képesség. Fajtái: - maximális erő /serülő kortól; súlyemelés/ - gyorsasági erő /4-8;11-16 éves kortól; sprint futás, ugrás/ - erőállóképességi /egészség edzés/ Az erő fejlődés korfüggő. A férfiak ereje 20-30 éves kor között éri el maximumát. Ezt követően lassan csökken. A nők ereje 16-30 éves kor között a legnagyobb. A maximum náluk is 20-30 év közé esik. Az erőcsökkenés 30-60 év között egyenleges. A maximális statikus erő fejlődése: a lányok különböző izomcsoportok erejében egy-két évvel hamarabb érik el, ill. közelítik meg a fiatal felnőttkori fejlettségi szintjüket mint a fiúk. A lányok erőfejlődése a serdülőkorral befejeződik, míg a fiúknál ekkor kezdődik el az erőfejlődés 2.szakasza. A lányok hasizomereje, a fiúk hátizom ereje fejlődik ki előbb. A gyorsasági erő fejlődésénél két fejlődési csúcs választható szét. Az első 4-8 év közé esik. A második, mérsékeltebb periódus a lányoknál 11-13, a fiúknál, 12-16 éves kor körül tapasztalható. Teljesítménymaximum férfiaknál 20-22 év, pöknél 1315 éves korra esik. Ezek alapján feltételezhető, hogy a gyorsasági erő hamarabb épül le, mint a maximális erő, és a nőknél nagyobb mértékű. Az állóképességi erő korfüggését a kar és a törzs erő állóképességi adatai alapján: A kar húzó erő állóképessége fiúknál 7-18 éves kor között a háromszorosára nő. A lányoknál a kiindulási érték közel van a 14 éves maximumhoz. A hasizmok erő állóképessége fiúknál 13-16, lányoknál 12-14 éves kor között fejlődik a legintenzívebben. A maximum 18/14 év között van. Az erőfejlesztés 14 éves korig a sokoldalú alapképzéssel biztosítjuk, alapvető mozgásformák és sportági technikák gyakoroltatásával. 15 éves kortól fokozatosan súlyzós erőfejlesztés. Felnőtt korban az erő állóképesség fejlesztése /testépítés, kondicionálás/ Szenzitív fázis a serdülőkort követően van. 25 éves korban a legerősebb az ember. Erőfejlesztő módszerek: - terhelés növelése /kézi szerek, eszközök, terep, kiinduló helyzet változása, saját testsúly legyőzése/ - ismétlésszám növelése - tempó fokozása A rendszeresen végrehajtott erőedzésekkel: - megnő az erőkifejtés gyorsasága - tökéletesedik az izomműködés - megnő az izomzat energia tartalma - az izom szerkezet megvastagodik Az erő fejlesztésére az erőfejlesztő gépek jól felhasználhatók. 12.Tétel: A hajlékonyság edzése: Az állóképesség és erő fejlesztésén kívül a hajlékonyság csiszolására fektessünk hangsúlyt. Ezen a három oszlopon nyugszik a hatékony fittségi edzés. A hajlékonyságot mozgékonyságnak is nevezzük. A lányok valamennyi életkorban jobb teljesítményt érnek el a fiúknál. A kifejezett fejlődési csúcsok a serdülőkor végére esnek. Aktív és passzív hajlékonyságot különböztetünk meg. Aktív: saját izomerővel hozzuk létre. Passzív: külső erő hatására izületi elmozdulás. A sportmunka tevékenység javul, ha az izület hajlékony, laza. A mozgékonyság fejlesztése érdekében két célt kell szem előtt tartanunk: - először az izületi mozgékonyságot - másodszor pedig az izom rugalmasságát, nyújthatóságát Edzés 10-12 óra között, és 16 óra után, 18 °C feletti hőmérsékleten. Bemelegítés lassan fokozódó. Bemelegítésre nyújtó hatású gimnasztika, a statikus nyújtás nem való bemelegítésre. A sztretcsing módszer komplex módszer. Csak bemelegítés után lehet a hajlékonyságot edzeni. Reggel felkelés után vagy lefekvés előtt 15-20 perc gimnasztika. Ehhez néhány szabály: - a nagy izomcsoportokat foglalkoztassuk - a gyakorlatokat pontosan hajtsuk végre - a gyakorlás folyamatos legyen - inkább lassú mint kapkodó - terhelésintenzitás növelése, ismétlésszám 8-12 legyen. 13.Tétel: A gyorsaság fogalma, fajtái, fejlesztése a fejlődés-érés korában: A gyorsaság a sportmozgások lehető legnagyobb sebességgel történő végrehajtásának képessége. Fajtái: - rekreáció gyorsaság - mozdulatgyorsaság /aciklikus gyorsaság/ - mozgásgyorsaság /ciklikus gyorsaság/ - gyorsasági erő Alapszabály: a felnőttkori edzésben nem beszélünk a gyorsaság fejlesztéséről, akkor már csak a szinten tartás a cél. Szenzitív fázisa: 0-12/14 éves korig, ezután a fejlődés szakasza lezárul. A mozgásgyorsaság fejlődésében két intervallum különíthető el: - az első 10 éves korig - a második a lányoknál a serdüléssel zárul. Ekkor teljesítményük meghaladja a felnőttkori szintet, majd csökkenő tendencia tapasztalható. A fiúk teljesítménye ebben az időszakban egyenletesen javul. A teljesítmény változás legintenzívebb szakasza a korai gyermekkor idejére és az első gyermekkor elejére esik. A reakcióidő változásánál a két nem fejlődése javul és közel párhuzamos. A fiúk teljesítménye valamennyi életkorban meghaladja a lányokét. A legnagyobb fejlődés 7, 5-10, 5 éves kor között tapasztalható. A mozgásgyorsaság feslődése nem egyenletes, hanem életkor és nem szerint különböző sebességű szakaszok váltogatják egymást. A mozgásgyorsaság és a reagálás gyorsasága különböző, módón változik. Az előbbiben a lányok, az utóbbiban a fiúk érik el hamarabb a fiatal felnőttkor fejlettségüket. A pubertásban nem figyelhető meg általános visszaesés. A serdülés után a lányoknál hamarabb következik be stagnálás, mint a fiúknál. A gyorsaság fejlesztésében az egyes fajták között nincs összefüggés. A rekreáció gyorsaság fejlesztése: különböző jelekre történő gyors indulás. A mozgásgyorsaság: futással fejleszthető. A futás technikáját csiszoljuk: - ismétléses módszer táv: 30-100 méter, ismétlés 4-5, pihenés: 2-3 perc - technika csiszolása: testnevelési játékok, ahol időkényszer van. A gyorsaságot csak pihent állapotban lehet fejleszteni, bemelegítés után. Csak olyan mozgásokkal, amelyek működése technikai jártasság, vagy készségszinten van. A gyorsaság felmérésre különböző tesztek vannak. 14.Tétel: A koordinációs képességek szerepe a fittség megőrzésében. A mozgáskoordináció fejlesztése a fejlődés-érés korában: A koordinációs képességek a motoros képességek azon csoportját alkotják, amelyeknek jellegzetes elemét a szabályozási folyamatok képviselik. A koordinációs képességek a mozgástevékenység szabályozási és vezérlési folyamatai által meghatározott mozgástulajdonságok. A koordinációs képességek szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Koordinációs alapképességek: - mozgásszabályozó - mozgásalkalmazkodó és mozgásátállító - mozgástanulási képesség Összetevőik: - egyensúlyozás képessége - téri tájékozódás képessége - ritmusképesség - reakcióképesség s mozgásérzékelés gyorskoordináció - állóképességi koordináció A téri tájékozódó képesség: a test térbeli helyzetének, a helyzet megváltoztatásának érzékelése, és a mozgás céljának megfelelő szabályozás. (célbadobós, kerülő futás) Egyensúlyozó képesség: fejlődése 3 szakaszra osztható: 4-8 éves korban lassú javulás, 8-12/14 éves korban visszaesés, majd serdülés után javuló tendencia. Fejlődése az ifjúkorral nem záródik le, hanem a fiatal felnőtt korig tart. Legjobb teljesítmények a 20-30 éves kor közötti életszakaszra tehetők. 50 éves korig megközelítőleg azonos szinten marad ez a képesség. Ritmusképesség: változó hangritmusok megragadásával, ill. egyszerű ciklikus mozgások ritmusának tartásával jellemezhető. Két jellegzetes periódus határolható el: Fiúknál a 7-11 éves kor között intenzív fejlődés. 13 éves kortól nő a különbség a nemek között, á fiúk túlszárnyalják a lányokat. Ez a 19-21 éves korra kiegyenlítődik: Pl. helybenfutás ritmusának tartása. A felnőttkori mozgásokra a koordináció szempontjából annak célszerűsége, gazdaságossága, és pontossága jellemző. Az edzetlen személyeknél 30-50 éves korban már jelentkezhet koordinatív teljesítménycsökkenés. Ez a csökkenés nagy egyéni eltéréseket mutat, melyet az életmód különbözősége okoz. A mozgáskoordinációt az előrehaladott életkorban - 60-70 éves kor után - az alábbiak jellemzik: - a mozgásfolyamatok iramának csökkentése - a mozgáskombinációs képesség beszűkülése - a motorikus cselekvések minőségének romlása - a mozgás-anticipáció hanyatlása - a mozgásritmus megbomlása A koordinációs képességek fejlődésében egységes tendenciák figyelhetők meg. A fejlődés legintenzívebb szakasza általában a 8-14 éves kor közé esik. A serüléssel a koordinációs képességek fejlődése lezártnak tekinthető, bár egyes képességekben a maximum 18-21 éves kor között van. A serdülést stagnálás ill. lassú változás követ. A koordinatív képességek fejlődése sajátos sorrendet követ. Legkorábban a kinesztetikus differenciáló képesség fejlődik ki. Ezt követi a ritmusképesség és az egyensúlyozó képesség fejlődése, a térbeli orientálódó képesség fejlődése belenyúlik az ifjúkorba. A koordinációs képességek fejlődésének intenzív szakasza megelőzi a nemi érést. 15.Tétel: A fittségi edzés jellemzői: Edzés: teljesítménynövelés, fizikai-pszichikai teljesítőképesség fokozása, az egészség megszilárdítása. 3 sáv: - versenysport - élsport - mindenki sportja Mindhárom területen más az edzés célja. A mindenki sportjánál a fittség megőrzése, megtartása. A fittségi edzésben résztvevők csoportosítása: 1. Kezdők: hosszabb kihagyás után újra kezdi, vagy rendszeresen soha nem sportolt. 2. Haladók: hetente 2-3-szor alkalmanként 40-50 percet rendszeresen sportol 3. Fittek: heti 4-6-szor sport, ideális testsúly, nem dohányzik, mértékkel fogyaszt alkoholt, rendszeresen 6-12 havonta fittségi vizsgálaton esik át. 4. Fitt sportolók: a fitt alapnormákon kívül rendszeresen részt vesznek mérkőzéseken, a szabadidősport rendezvényein, versenyeken. Kezdők edzése: heti 3 edzéssel 4 hét elmúltával szívműködés gazdaságossá válik. Szívverés szám 4-6 hét után normalizálódik. Cél: 30-45 percig tartó folyamatos futás. Miután szívverésszám tartós futás mellett beáll egy értékre, akkor térhetünk át a pulzusszámhoz igazodó szabályozásra. Haladók edzése: heti 2-4 alkalommal 45-60 perces edzés. Állóképesség mérésére COOPER teszt, 12 perc alatt a lehető leghosszabb táv lefutása. Ajánlatos a pulzusszám mérése. Pl. egy 30-45 éves nő 2-1, 7 km között fut 12 perc alatt, ffi.2,3-2 Fittek edzése: hetente 5 óránál több időt. 6 heti edzés után a terhelésintenzitás meghatározása: Conconi-teszt. Kitűnik az aerob teljesítőképesség változása és a változás mértéke is. A fitt sportolók edzése: egyéni edzésterv alapján. Főleg az erő és állóképesség edzése. Szinte határok nélkül fejleszthető. Bemelegítés nagyon fontos. Nagy veszély a sportsérülések. A fittségi edzésben döntő az aerob teljesítőképesség javítása. Nem beszélünk választott sportágról, hanem sokoldalú képzésről. Mindenekelőtt az ellenállóképesség fejlesztésére törekszünk. A fittségi edzésben elsősorban állóképesség és erőfejlesztés uralkodik, főleg a ciklikus sportágak űzésével. A cél a lazaság, rugalmasság fejlesztése, a mozgáskészség fejlesztése, a mozgáskoordináció tökéletesítése. Nem beszélünk komoly terhelésszintről. A cél az, hogy az alkalmazott sportágakat erőlködés nélkül tudjuk űzni, örömet szerezzen. Az életmód része a rendszeres edzés, mely kulturális szabadidőtöltés. Életre szóló öröm élmény, szigorú rend nélkül. Az állóképesség fejlesztése játékosan történik. A fittségi edzés alapszabályai: legfontosabb cél az aerob teljesítőképesség javítása, ciklikus sportágak űzésével, erőfejlesztéssel, izületek mozgáshatárainak kitágításával, mozgáskészség fejlesztésével, ügyesség növelésével. Pozitív hatása: - a szív és keringési rendszer működésének kedvező változása - javul az izomzatban az anyagcsere folyamat hatékonysága - javul a vegetatív idegrendszer szabályozó működésének hatékonysága Alapvető tudnivalók: Edzésgyakoriság: 200-életkor pulzusszám mellett heti 3-szor 50-60 perc. Edzésidő: átlag 40-50 perc. Természetesen függ a választott sportágtól Edzéstartalom: alapos bemelegítés, lazítás, nyújtás. Erőedzések elején gimnasztika, végén nyújtó hatású gyakorlatok. 16.Tétel: A biomechanikailag helyes testtartás jellemzése. A testtartásért felelős tónusos és fázisos izmok működése: A testtartás dinamikus egyensúlyi állapot, melyet a testtartásért felelős izmok sokirányú tevékenysége tart fenn. Biomechanikailag helyes testtartásról akkor beszélünk, ha az izületi tokok és szalagok feszülése a fiziológiásnak megfelelő, a tartásért felelős izmok harmonikus együttműködése miatt az izomzat erőkifejtése minimális, az izületi felszínek terhelése egyenletes. Súlyvonal: - fejtető - fül - 2-5 nyakcsigolya teste - váll - 2-5 ágyékcsigolya teste, ezután áthalad a súlyponton, ami a 2.keresztcsonti csigolya előtt van - a combfej középpontja mögött, a térdizület középpontja előtt, de a térdkalács mögött, külboka előtt - alsó ugróizületen áthaladva éri el a talajt A helyes testtartás kulcsa a medence megfelelő állása. A testtartásért felelős izomcsoportok között harmonikus egyensúlynak kell fennállnia. A vázizmok 2 csoportja: Tónusos: a gerincoszlop stabilitásáért felelősek. Elsősorban vörös izomrostokból állnak, túlfeszülésre, zsugorodásra hajlamosak; lassan aktivizálódnak, tartós munkára képesek. Lassan fáradnak, rövid idő alatt regenerálódnak. Rövidülésre hajlamosak, ezért nyújtásuk, lazításuk a feladat. Fázisos: fő funkciójuk a mobilizálás. Elsősorban fehér izomrostokból állnak. Gyengülésre, megnyúlásra, sorvadásra hajlamosak. Gyorsan aktivizálódnak, gyors mozgások kivitelezésére képesek. Gyorsan fáradnak, lassan regenerálódnak. Erősítést igényelnek. A testtartás értékelésekor egyrészt a testrészek egymáshoz viszonyított helyzetét, másrészt az ezt fenntartó izomműködést kell megfigyelnünk álló helyzetben. A függőleges testtartás alapja a láb. Helyes a belső talpszélek 5-10 cm-es távolsága egymástól. A medence dőlésszöge meghatározóan hat a térdízületre. A megfelelő dőlésszöget a törzs hajlító és feszítő izmainak, valamint a csípő hajlító és feszítő izmainak együttműködése biztosítja. A medence dőlésszöge határozza meg a has és az ágyéki gerinc megfelelő helyzetét, valamint a háti gerinc domború görbületét is. A nyaki gerincszakasz ívét a háti görbület határozza meg. Tartáshibákról akkor beszélünk, ha a gerinc görbületei a fiziológiás mértékétől eltérnek. A helyes testtartás tanulással és gyakorlással kialakítható, automatizálható.